Amit az orvosok nem hangsúlyoznak eléggé a szívbetegségekkel kapcsolatban!

A ráktól mindannyian rettegünk, hiszen ha esetleg családban nem is, ismerősök köréből, filmekből tudjuk, hogy nehezen gyógyítható, és aki rákos lesz, az haláláig egyre nagyobb fájdalmakat él át. Ezt a fájdalmat a legtöbben csak folyamatos gyógyszereléssel, morfiumadagolással képesek elviselni. Azonban azt kevesebben tudják, hogy a szívelégtelenségtől ugyanennyire, vagy még jobban kellene rettegniük.

Szívelégtelenségnek nevezik az orvosok azt az állapotot, mikor valamilyen betegség, vagy az erek állapota miatt a szív izomzata meggyengül, elhal és e miatt a szív nem képes rendesen betölteni a „vért pumpáló” szerepét. Ilyen állapot jöhet létre például egy súlyosabb infarktus után.

A szívelégtelenség állandó légzési nehézséget, csökkent teljesítőképességet, folyamatosan romló fizikai állapotot okoz, és a betegség végstádiuma hasonló a rákos megbetegedések lefolyásához. A szív- érrendszeri betegségek ráadásul gyakrabban fordulnak elő a ráknál, a világ legtöbb országában, és hazánkban is ez a vezető halálok.

Minden második magyar állampolgár szív és érrendszeri megbetegedés miatt hal meg, és a 100 000 lakosra jutó 500 ilyen haláleset aránya lényegesen magasabb, mint Nyugat-Európában.

A szívelégtelenség napjainkban egyre komolyabb problémává válik. 20 évvel ezelőtt ha valaki szívelégtelenségben szenvedett, vagyis szíve már nem volt képes elegendő mennyiségű vért biztosítani a szervek és szövetek oxigén- és tápanyagellátásához, az általában fél éven belül meghalt.

Az 1980-as évek végétől azonban a gyógyszerek és sebészeti eljárások annyit javultak, hogy a betegek egyre nagyobb hányadát sikerül drága, de hatásos terápiákkal akár 8-10 éven át életben tartani.

Ez azonban azt jelenti, hogy folyamatosan növekszik a végstádiumú szívelégtelen betegek száma, és a nagyobb számú szívbeteg ellátása egyre nagyobb terhet ró a családokra, a kórházakra, illetve az egész egészségügyre!

A szívelégtelenség egyelőre nem gyógyítható, de az orvosok különböző módszerekkel egyre inkább képesek meghosszabbítani a betegek életét. Az 1990-es években végzett széleskörű kardiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a magas vérnyomásnál és infarktusnál korábban már sikerrel alkalmazott béta-blokkolók jelentős élethossz-növekedést okoznak a korábban 5-8 hónapos túlélési idejű szívelégtelen betegeknél. Emellett az orvosi technika fejlődésével megjelentek a páciensbe ültethető szívritmus szabályozók (pacemaker) és defibrillátorok.

Milyen célt szolgál a defibrillátor?

Te is láthattad már, mikor egy orvosi témájú filmben (pl. Dr. House) a beteg szíve fibrillálni kezd. Ilyenkor a szív nem pumpál, csak magas frekvencián rezeg. Ebben az állapotban a beteg elájul, és ha a szívet nem sikerül egy erős áramimpulzussal „újraindítani”, akkor a beteg néhány percen belül meghal. A betegbe épített defibrillátorok automatikusan újjáélesztik a beteget, így az tovább él.

És a pacemaker?

A pacemaker pedig a szív ritmusát szabályozza elektromos impulzusok segítségével. A gond az, hogy az első pacemakerek állandó szívfrekvenciát biztosítottak, nem vették figyelembe a test állapotát. Így a beteg nem tudott pl. hosszabban lépcsőt mászni, mert szíve nem vert gyorsabban, nem pumpált elég vért a szervezetbe. Pár évvel ezelőtt olyan speciális, a szív összehúzódásának erejét fokozó pacemakereket is alkalmazni kezdtek, amelyek lehetővé teszik a betegek számára, hogy szervezetüket nagyobb mértékben terhelhessék. Ezek az új lehetőségek oda vezettek, hogy a szívelégtelenség diagnosztizálásától számított túlélési idő az 1980-as években jellemző pár hónapról évekre növekedett.

Ennek következtében Magyarországon is jelentős mértékben megnőtt a szívelégtelenségben szenvedők száma, és a magyar orvostársadalom is szembesül azzal a ténnyel, hogy az egészségügyi ellátáson belül a szívelégtelen betegek szükségletei egyre jelentősebbé válnak. Ezek a betegek megfelelő ellátással évekig megfelelő életvitelt folytathatnak, de a szívelégtelenségük végstádiumában a daganatos páciensekhez hasonlóan másfajta, összetettebb ellátásra szorulnak.

Annak érdekében, hogy megértsük, miért van erre szükség, nézzük meg, milyen ma egy átlagos szívelégtelenségben szenvedő beteg élete:

A szívelégtelenség diagnózisának megállapítása után a beteg kórházi kardiológiai osztályra kerül, ahol elkezdik gyógyszerezésének felépítését. Ez lassú, hetekig vagy akár hónapokig tartó folyamat is lehet. Ha a stabil állapot beáll, a beteg elhagyhatja a kórházat és a terápiát a családorvos folytatja, ideális esetben tovább finomítja. Ennek hatására a beteg állapota és életminősége javul. Az elkövetkező hónapokban, években legtöbbször elegendő a rendszeres kardiológiai ellenőrzés, a betegek és hozzátartozóiknak oktatása és az életvezetési tanácsadás.

A betegség folyamatának következő fázisában tovább csökken a szívizom ereje, és ezzel párhuzamosan a páciens állapota ismét romlik. Tüdővizenyő, gyengeség, ritmuszavarok jelentkeznek, ismételt kórházi ellátást téve szükségessé. Általában ilyenkor válik szükségessé a defibrillátorok és speciális pacemakerek beültetése az erre szakosodott centrumokban. Innentől a betegek ellenőrzését is több orvos végzi, mindegyikük egy-egy részfeladatot lát el, de sajnos a köztük lévő megfelelő kommunikáció az esetek jelentős részében nincs megoldva.

A pacemaker-centrumokban a beültetett eszköz működését megvizsgálják, a kardiológiai szakrendeléseken a gyógyszeres kezelést ellenőrzik, míg a családorvosok végzik el a rendszeres gyógyszerfelírást. Időközben azonban a beteg retteg, és a családra is hatalmas nyomás nehezedik, hiszen a beteg szív miatt bármikor bekövetkezhet hirtelen állapotrosszabbodás, esetleg haláleset. A csökkent munkaképesség, az egészséges állapottal való aktuális életminőség összehasonlítása mellett az állandó fenyegetettség érzése okoz a legtöbb páciensnek előbb utóbb depressziót.

Állapotromlás esetén a betegek egy része az eszközös centrumokba, másik része kardiológiai, a harmadik része általános belgyógyászati, intenzív osztályokra kerülnek a területi adottságoktól és panaszaiktól függően. Ezek az osztályok azonban az ismeret-, és időhiány miatt csak egy-egy részterületen tudnak a betegek számára hatékony segítséget nyújtani, ugyanis a párhuzamos orvosi ellenőrzésbe sajnos nem tartozik bele a betegek egyre romló egészségi állapotával összefüggő pszichés problémák kezelése, vagy például a családtagok oktatása a betegséget illetően.

A szívelégtelenség végstádiumában a betegek fő panasza a szorongás, a depresszió, a gyengeség, a fulladás, a terhelhetőség súlyos csökkenése, gyakori lábdagadás, nem lokalizálható fájdalom együttesek, a székrekedés. E tünetek nagy részben megegyeznek a daganatos betegségek végstádiuma esetén megjelenő panaszokkal.

A daganatos betegek ellátásához hasonló, a kardiológiában korábban ismeretlen etikai kérdések merülnek fel: az újraélesztés megkísérlésének kérdése, az intenzív osztályos kezelés abbahagyása, a lélegeztető-gépre tétel, a mesterséges táplálás kérdése, vesepótló kezelés alkalmazása. Felmerülnek olyan speciális kérdések is, hogy kérheti-e a beteg a defibrillátor kikapcsolását, ami a páciensek egy részénél akár pár órán belüli elhalálozással járhat együtt.

E kérdések megválaszolására a nyugat-európai és egyes kelet-közép-európai országokban  kardiológusokból, belgyógyászokból, beteggondozásban jártas szakemberekből, pszichológusokból, lelkigondozókból álló csoportok alakulnak. Ezek a szervezetek a beteget, és családját is támogatják a problémák kezelésében és a nehéz döntések meghozatalában. Magyarországon a szívbetegek hasonló gondozása egyáltalán nem megoldott.

Mi lehet a megoldás, amíg nem késő?

Előzd meg a szívbetegségeket!

Hogyan előzd meg a szívbetegségeket?

A szívelégtelenség szörnyűségeit el lehet hessegetni, de a magyar egészségügyi helyzet azt mutatja, hogy ha nem akarsz te is ebben a betegségben szenvedni, jobb ha teszel ellene valamit.

A szívelégtelenség oka nem egy vírus vagy baktérium, sajnos nem kaphatsz ellene védőoltást. Ha el akarod kerülni, akkor ismerd meg azokat a kockázati tényezőket, amelyek jelentős mértékben növelik egy szívbetegség kialakulásának valószínűségét.

1. Az első számú közellenség: a dohányzás. Becslések szerint Európában körülbelül 1,2 millió ember haláláért felelős a dohányzás, ebből 450000 szív, érrendszeri megbetegedések következménye. Aggodalomra ad okot, hogy 1990 és 2000 között a dohányzás által okozott szív-, érrendszeri megbetegedések aránya 13 százalékkal nőtt annak ellenére, hogy ez időszakban az európai országokban egyre erősebb a dohányzás elleni kampány.


2. Jelentősen növeli a szívbetegség kialakulásának valószínűségét az elhízás, és a mozgásszegény életmód. Sajnos e téren is romlik a helyzet az európai országokban, így hazánkban is, mind a felnőtt lakosság, mind a gyermekek körében.


3. A magas vérnyomásban szenvedők körében az átlagosnál gyakrabban okoznak halált a szív-, érrendszeri megbetegedések, nekik tehát különösen fontos az egészséges életmód betartása. 


4. Hasonlóan fokozott kockázati tényezőt jelent a cukorbetegség. 48 millió felnőtt szenved diabéteszben Európában, és számuk sajnos évről évre növekszik. 


5. Magas koleszterin szint. A vér magasabb zsírtartalma és a szívinfarktus kockázata közötti összefüggés ma már közismert, nem véletlen, hogy a legtöbb orvosi rendelőben, sőt több nyilvános helyen végeznek már koleszterin szint ellenőrzést.

Sajnos az orvosok általában ezeket a kockázati tényezőket gyógyszeres kezeléssel ellensúlyozzák, nem megszüntetve az okokat, hanem csak elnyomva azokat. A gyógyszeres kezelés lehet hatásos, de számos melléktünete van, amit fokozhat több gyógyszer egymásra való hatása is.

Ugye milyen jó lenne, ha sikerülne gyógyszerek nélkül csökkenteni a szívinfarktus kockázatát?

Ha a fenti tényezők közül nálad bármelyik előfordul a te esetedben, és szeretnél megismerni egy természetes és hatásos megoldást, akkor iratkozz fel hírlevelünkre és töltsd le ingyenes „Szívinfarktus helyett: egészséges élet természetes forrásból” kiadványunkat.